Ez nem egy gazdasági jós blog, de az ember nem állja meg, hiába, esendőek vagyunk mindannyian.
A napi.hu arról ír, hogy a szeptemberben esedékes németországi választások után a franciák és az olaszok igyekeznek majd felpuhítani a szigorú megszorításokat követelő német politikát. Az én tippem az, hogy ez nem fog nekik sikerülni, sőt, lesz nagy sírás-rívás a német választások után.
A gondolatmenet arra épül, hogy a német választások előtt Angela Merkel nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a németek pénzéből fizetik az EU válságkezelését, ezért most nagyon szigorú kiadáscsökkentő politikát vár az EU-s országoktól. Ámde a választások után majd kevésbé ad a látszatra, és akkor majd engedékenyebb lesz.
Ha azonban jobban megnézzük a számokat, akkor már most is komoly engedményeket látunk. Akár Olaszországot nézzük, akár a 3% feletti francia hiányt, akár a Spanyolországnak adott engedményeket, akár azt a tényt, hogy a görög segélyprogramot annak ellenére sem állították le, hogy nyilvánvaló, sehogy nem állnak a reformok. De ez a helyzet Portugáliával is.
Én azt gondolom, hogy ez már a német választásoknak szóló engedékenység, és lesz ez még rosszabb is. Egy politikusnak a választások előtt ugyanis nincs rosszabb a bizonytalanságnál. Márpedig a megszorítások bizonytalanságot gerjesztenek politikában és a gazdaságban egyaránt. Csökken a fogyasztás, és vele együtt csökken a német GDP is. A rendszerbe bizonytalanság keveredik, tüntetések vannak, mindenki azt találgatja, hogy mi sikerülhet, mi nem, Merkelnek európai ügyekben kell nyilatkoznia, nem hazaiakban. Csak meg kell nézni a szocdemek nyilatkozatát, akik szerint a ciprusi kudarc nem más, mint Angela Merkel politikájának a kudarca. Más parlamentek döntésétől függővé tenni a saját sikerét, az egy választások előtt álló politikus rémálma, mert nem ő irányítja az eseményeket.
A kicsikkel még lehet szórakozni, lásd. Görögország és Ciprus, de a nagyokat, Spanyolországot, Franciaországot és Olaszországot jobb a választások után a pénzügyi rendteremtés útjára lökni. Akkor három évig zavartalanul lehet országokat fogyasztás csökkenésbe küldeni, lehet európai bizonytalanságot generálni. Az alatt akár még rendbe is lehet hozni valamelyest néhány állam költségvetését.
Az én tippem tehát az, hogy a német választások után nem engedékenységi politika következik, hanem akkor jön csak az igazi sírás-rívás. A kérdés csak az, hogy mindez miránk milyen hatással lesz? A mi 2014-es választásunk már nemzetközileg recessziós környezetben zajlik majd, vagy még épp elcsípi a német választási konjunktúra végét?
