Az [origo] cikke szerint 1000 milliárddal csökkent a lakossági deviza hitelállomány. Emlékezzünk, hogy 2010 környékén nemcsak azért volt sérülékeny a magyar gazdaság, mert magas volt az államadósság. Magas volt, de nem annyira, mint például Olaszországé. Mégis, a forint árfolyama nagy amplitúdóval lengett ki. Ennek - az államadósság mellett - a másik oka a magas privát eladósodottság volt.

Nyakig el voltak adósodva a vállalatok is, a magánszemélyek is. A GDP 80%-a felett volt az államadósság, és 120%-a felett a teljes állami és magán eladósodottság. Azaz, ha egy évnyi teljes jövedelmünket adósságtörlesztésre fordítottuk volna, akkor sem tudtunk volna minden hiteltől megszabadulni.

Azóta, láss csodát, a forint viszonylag stabil, a sorozatos kamatcsökkentések, és a jegybankelnök ezzel kapcsolatos negatív propagandája ellenére. A növekvő stabilitás egyik oka, hogy a magán szektor eladósodottsága csökken. Ez még akkor is igaz, ha - megérzésem szerint - az eurot a 278-280 körüli értéken számolhatták, nem a mostani 290-en.

Az adósságállomány csökkenésének egyik - jótékony - hatása az, hogy egyszer majd lehet többet fogyasztani vagy megtakarítani.

A másik, kevésbé jó hatása az, hogy azok, akik eddig törlesztettek, nem fogyasztottak. Márpedig, ha a lakosság ekkora összeget von ki a fogyasztásból, annak csak GDP visszaesés lehet a vége. Az is lett.

Azért kell Magyarországon exportorientált gazdaságpolitikát folytatni, mert a belső kereslet sokáig gyenge marad, hiszen még sokáig hiteltörlesztők lesznek a magyar háztartások. Aztán, ha elkezdenek egy keveset fogyasztani, akkor majd az állam törleszti az adósságát, és aztán kerülünk csak rá a csökkenő adók, még tovább növekvő fogyasztás önmagát erősítő pályájára.

A cikkben megjelenik a 90 napon túli tartozással rendelkező hitelek aránya. Jó lenne tudni, hogy ez darabra hány hitelt jelent. Azaz csökkenő hitelállomány mellett lényegében változatlan számú nem teljesítőről beszélünk, és csak az arányuk nő, vagy növekvő számú nem fizető devizahitelesről beszélünk. De ez sajnos nem derül ki.

Azonban ajánlom a figyelmükbe az egyik utolsó mondatot: "Régiós összehasonlításban Magyarország egyáltalán nem áll rossz helyen." Azért három éve ez nem pont így festett, a kilátásaink pedig még annál is durván borúsabbak voltak. A felépülés egy folyamat. Íme, ezen a fronton éppen jó irányba megy.