A héten távozik Simor András a jegybank éléről. Mivel a sajtó csak dicséri szakmaiságát, és elhallgatja hibáit, most vegyük elő a kritikus szemüvegünket.
Simor neve az utóbbi fél évben összeforrt a kamatcsökkentés ellenzésével. Ő volt az, aki már az első alkalommal azt állította, hogy 7%-ról, 6,75%-ra csökkenteni az alapkamatot maga az inflációs gyeplő megevése. Azóta hatszor csökkent az alapkamat, mégis, ma az inflációs kilátásaink jobbak, mint tavaly szeptemberben. Nemhogy nem szabadult el az infláció, de a kormány önkezűleg törte azt le a rezsicsökkentéssel. Az euró árfolyama 10-14 forintot emelkedett mindezalatt. Kérdés, hogy kamatcsökkentés nélkül mennyit emelkedett volna. Vélhetően nem sokkal kevesebbet. A forint tehát érdemben nem gyengült, az infláció nem lódult meg, sőt.
Ezzel szemben a vállalati hitelek kamata csökkent. Ha csökken a vállalati hitelek kamata, talán többen vesznek fel ilyen hitelt, akár beruházásra, akár termelésre. Olyan hitelt, amelyből gazdasági növekedés lehet. Világos persze, hogy a növekedéshez piacok is kellenek, nemcsak termelés, de mégis, minél olcsóbb a pénz, annál többet lehet belőle gazdaságosan használni. A gazdaság jelenlegi helyzetében minden számít, ami gazdasági növekedést teremthet.
Sok újságíró szerint olcsóbb lesz az államadósság finanszírozása az alapkamat csökkenésével. Ez nem ilyen egyszerű, például a megemelkedett árfolyam növeli, az alapkamat csökkenése csökkenti ezt a terhet. A vállalati hatása sokkal fontosabb lehet, ha kitart.
A kamatcsökkentésnek eddig csak az előnyét élvezte a gazdaság. Ennek ellenére senkiben fel sem merül, hogy Simor úr szakmai érvelésével valami baj van. Bár, ez lassan mindegy is lesz, könnyek közt keszkenőt rántunk integetésre.
Az utolsó 100 komment: