Sikeres Magyarország

Úgy tűnik, a válság tényleg meghozta a gazdasági rendszerváltást az emberek gondolkodásában. A korábbi hitelből történő fogyasztás kádári hagyománya egyelőre a múlté. Akik azt gondolnák, hogy mindez a külső kényszerek szüleménye, annak itt egy adat.

Rakétaként lőtt ki a magyarok betétállománya - mondhatnánk, ha fontosabb lenne az olvasottság a kiegyensúlyozott tájékoztatásnál. A tények szerint rekordot döntött a betétállományok nagysága. Az emberek elkezdtek takarékoskodni. Elkezdték megérteni, hogy az állami gondoskodásnak vannak korlátai, és az nem helyettesíti a magán megtakarításokat.

Az is látszik, hogy csökkenő reálbérek, magasabb infláció, magasabb adóterhelés mellett takarítottak meg ennyit az emberek. Írtam már arról, hogy ezzel párhuzamosan a hitelállomány is gyorsan csökken. Sőt, újabban a betétállomány magasabb, mint a hitelek értéke. 7700 milliárd betéttel szemben 7200 milliárd a hitelek állománya. Ez nem volt mindig így! Már csak a társadalomban való eloszlásukon kéne javítani.

Több megtakarítás, kevesebb hitel. Ennek az eredménye a kiskereskedelmi forgalom és a GDP csökkenése. Innen nézve nem akkora baj ez, mint amekkorára felfújják. Éppen ezért amikor Matolcsy György munkásságát értékeljük, érdemes árnyaltabban fogalmazni, mint azt most sokan teszik.

A héten távozik Simor András a jegybank éléről. Mivel a sajtó csak dicséri szakmaiságát, és elhallgatja hibáit, most vegyük elő a kritikus szemüvegünket.

Simor neve az utóbbi fél évben összeforrt a kamatcsökkentés ellenzésével. Ő volt az, aki már az első alkalommal azt állította, hogy 7%-ról, 6,75%-ra csökkenteni az alapkamatot maga az inflációs gyeplő megevése. Azóta hatszor csökkent az alapkamat, mégis, ma az inflációs kilátásaink jobbak, mint tavaly szeptemberben. Nemhogy nem szabadult el az infláció, de a kormány önkezűleg törte azt le a rezsicsökkentéssel. Az euró árfolyama 10-14 forintot emelkedett mindezalatt. Kérdés, hogy kamatcsökkentés nélkül mennyit emelkedett volna. Vélhetően nem sokkal kevesebbet. A forint tehát érdemben nem gyengült, az infláció nem lódult meg, sőt.

Ezzel szemben a vállalati hitelek kamata csökkent. Ha csökken a vállalati hitelek kamata, talán többen vesznek fel ilyen hitelt, akár beruházásra, akár termelésre. Olyan hitelt, amelyből gazdasági növekedés lehet. Világos persze, hogy a növekedéshez piacok is kellenek, nemcsak termelés, de mégis, minél olcsóbb a pénz, annál többet lehet belőle gazdaságosan használni. A gazdaság jelenlegi helyzetében minden számít, ami gazdasági növekedést teremthet.

Sok újságíró szerint olcsóbb lesz az államadósság finanszírozása az alapkamat csökkenésével. Ez nem ilyen egyszerű, például a megemelkedett árfolyam növeli, az alapkamat csökkenése csökkenti ezt a terhet. A vállalati hatása sokkal fontosabb lehet, ha kitart.

A kamatcsökkentésnek eddig csak az előnyét élvezte a gazdaság. Ennek ellenére senkiben fel sem merül, hogy Simor úr szakmai érvelésével valami baj van. Bár, ez lassan mindegy is lesz, könnyek közt keszkenőt rántunk integetésre.

Ahhoz, hogy Magyarország sikeres legyen, meg kell tanuljuk a teljesítményünket reálisan értékelni. Sem rosszabbul, sem - sokkal - jobban. Ebben nem segítenek az olyan csacsiságok, amiket a hvg bírt elkövetni. Stílusosan szerző nem jegyzi a cikket. Inkább égetik a cégért, mint a "szakértőt".

A cikk szerint brutálisan csökkentek a reálkeresetek tavaly. A vér meghűl az ember ereiben. Az infláció 5,4% volt, ehhez viszonyítunk. A cikk valamiért külön számolja a béreket úgy, ha figyelembe vesszük a családi adókedvezményt, és úgy, ha nem vesszük figyelembe. Ezt nem pontosan értem, mert a családi adókedvezmény létezik, tehát miért ne vennénk figyelembe? De ha nem vesszük figyelembe, akkor csak 2%-kal nőttek a bruttó bérek, tehát a reálértékük 3,5%-kal csökkent. Ez a brutális adat. De, ha figyelembe vesszük a családi adókedvezményt, akkor a növekedés 4,6%, tehát a reálbér csökkenése "csak" 0,8%. Ez nem jó hír, de a "brutális csökkenéstől" távol van.

Ámde, mi mindennek az oka? A cikk is leírja a végén, hogy ennek az egyik oka a start-munka elterjedése. Vagyis az átlag számítása ebben az esetben torzító, hiszen akik korábban dolgoztak, azoknak jobban nőtt a keresete, ám, sok olyan ember lett, aki korábban nem dolgozott, 22500 forint munkahely pótló támogatást kapott, vagy munkanélküli segélyt, vagy valami hasonlót. Ők most közmunkásként ennél vélhetően többet kerestek, igaz, ezzel összességében rontották a statisztikát.

Akkor most mindenki döntse el, hogy mi értelme ezeknek a cikkeknek.

Egy érdekes cikket találtam a hvg.hu-n. Cseh és szlovák lapokat szemléznek. Egy cseh újság szerint nacionalista dolog a rezsicsökkentés, hiszen az a többségében külföldi tulajdonú cégeket sújtja. Igaz lehet, de az micsoda fortyogó nacionalizmus, hogy a csehek el sem adták a közmű cégeiket. Amit eladtak, annak sem a többségi tulajdonát, és pláne nem a management jogokat. Azok a nacionalista csehek!

A Sme liberális szlovák lap pedig ugyanitt a következő gondolatmenetet gömbölyíti elénk: Orbán Viktor nem állapodott meg az IMF-fel azért, hogy szabad keze legyen az osztogatáshoz. A megállapodás hiányában leállt a működő tőke beáramlása, bizalomvesztés miatt. Ez a folyamat magyarázza - szerintük - a 2,7%-os GDP romlást. De - az újság szerint - ez sem nagy ár a választások megnyeréséért.

Valójában gazdasági visszaesés időszakában nemhogy osztogatásra nincs pénz, de a 3% alatti hiányt tartani is nagyon nehéz. Márpedig ha azt tudja tartani a kormány, akkor szabad keze nem az osztogatáshoz lesz, hanem a saját társadalompolitikája végrehajtásához. Azaz a szokásos kérdések: egykulcsos SZJA, gyermekek után járó adókedvezmény, bankadó, stb. Arról nem is beszélve, hogy osztogatás nélkül is biztosan vezetnek a mai kormánypártok a közvéleménykutatások szerint.

Ellenben Szlovákiában több lépés is történt a belső fogyasztás fellendítésére, ami nagyjából osztogatást jelent. No, és mi ennek a forrása? Az államadósság növekedése. A különbség az, hogy nekik van terük ilyen intézkedésekre, mert alacsony az államadósságuk. Nekünk pedig nincs terünk, mert mi már "erősítettük a belső fogyasztást" 2010 előtt.

Nem egyszerű kiigazodni ebben a bonyolult világban.

Ha az ember a gazdasági életben mozog avagy ha ugyanerről a gazdasági életről az újságokat lapozgatva tájékozódik, akkor rá sem ismer. Ez a blog arra vállalkozik, hogy reálisabb, időnként talán kevésbé heurisztikus képet fessen Magyarország gazdaságáról.

A gazdaságban ugyanis minden ellenkező hírrel ellentétben a dolgok nem állnak olyan rosszul. A cégek élnek, hol jobban hol kevésbé virulnak, különösen azok, amelyek értelmes tevékenységet megfelelő színvonalon végeznek.

A belföldi piacok nem omlottak össze, a külföldiek ellenben kinyíltak. Az adózás kedvez a cégeknek. Habár válság van, az élet megy tovább. Drámai kivéreztetésről nem beszélhetünk.

A jó vagy jobb hírek elvesznek a félelmek, és a közhangulatot visszatükrözni akaró elemzői víziók tengerében. Pedig néha a jó dolgokat is lehet visszhangozni. Az eredményeket, bíztató jeleket is ki lehet mondani. Ez a blog egyik küldetése. Összegyűjti a magyar gazdaságból érkező jó híreket. Nem azért, mert elhinnénk, hogy csak ezek léteznek, hanem azért, mert szerintünk a dolgok végre nagyon jó irányba kezdtek el elmozdulni, és ezt is ki kell mondani.

A mostani gazdasági helyzetből szerintem úgy jöhetünk ki, ha az alábbi tényezőkre helyezzük a hangsúlyokat:

- inkább export, mint belső fogyasztás élénkítése

- inkább felhalmozás és hitel visszafizetés, mint hitelfelvétel

- inkább növekedés, mint árstabilitás

- inkább munkahelyteremtés, mint segély

- inkább fogyasztási adó, mint munkához kapcsolódó

Elemzéseinkkel azt mutatjuk be, hogy a fenti úton halad-e a gazdaságpolitika, és azt, hogy vannak-e ennek a politikának sikerei. Például egy pénzügyi szempontból rossz adat nem biztos, hogy reálgazdasági szempontból is rossz. A blog másik missziója épp ezért az, hogy bemutassa, nem minden fölött érdemes keseregni.

Harmadikként pedig közéleti villámlátogatásokat teszek olyan témák felé, amelyek végre egy öntudatosabb, vidámabb ország képét mutatják.

Meggyőződésem, hogy a 10-es években Magyarország lesz az európai sikertörténet. Az, hogy ezt most sokan nem így érzik a saját bőrükön, ne tévesszen meg senkit. Nincs olyan gazdaságpolitikai fordulópont, ami azonnal érezteti hatását. Nálunk sincs.

Attól még lehetünk, és leszünk is sikeresek!